|
THOR , A NÉPSZERŰ
Thor a skandináv-germán mitológiában a mennydörgés, a vihar és a termékenység istene. Neve feltehetően az ógermán Punra, betű szerint „villámisten” szóból, illetve a középfelnémet Donner (mennydörgés) szóból származik. A hettita, görög és római párhuzamok alapján következtethetünk, hogy Thor egykor égisten is volt. Indogermán hatások a finnugor mitológiában is kimutathatók és hasonló változásokat mutatnak. Thor nevéből ered az angol Thursday és a német Donnerstag szó, ami a hét napjai közül mindkét nyelven a „csütörtököt” jelenti.
Thort kalapácsos istenként szokták ábrázolni. Attribútuma összevethető az i. e. 2. évezredtől rendszeresen megjelenő hatalmi jelképekkel, a fejsze vagy buzogány, de leginkább a labrüsz hagyományával. Az indoeurópai égistenek többségének a villámok mellett valamilyen harceszköz az attribútuma, így Tesub, Tarhuntasz, Tinia, később Zeusz és Iuppiter.
Különösen Skandináviában, ezen belül is Norvégiában rendkívül gazdag a Thorral kapcsolatos helynévanyag, kultikus helyekre utaló nyomok és a Thor névvel összefüggő személynévanyag. Határozott nyomok utalnak Thor és a tölgyfakultusz kapcsolatára, ez jelzi, hogy a villámisten egykor kapcsolódott a világfához is. Valószínű, hogy onnan Odin (Odin, az arisztokratikus) fokozatosan kiszorította.
A skandináv mitológiában Thor az Ázok közül való isten, Odin (Odin, az arisztokratikus) után a második legjelentősebb. Thor Szif férje, azé az aranyhajú istennőé, aki Ull istennek az anyja. Thornak van egy lánya, Trúd, és két fia, Magni és Módi. Magni-nak az anyja óriás Járnsaxa. Valószínűleg Thor erejkt perszonifikálja két fia, akiknek neve is (Magni „erős”; Módi „bátor”) jelzi ezt. Thor égi lakhelye a Trúdheim. Magát Thor-t vörös szakállú daliának rajzolják, fegyvere a Mjölnir nevű harci kalapács. Kecskék vonta szekéren jár. A kalapács a villámisten ősi fegyvere (az óizlandi Mjölnir szónak etimológiailag rokona az orosz mklnyija, „villám”). Eleinte ez kőkalapács (kőbalta) volt, de a Próza-Eddában, amikor a kovács törpék (dvergek) az ázok kincsét kovácsolják, már vaskalapácsról van szó. A mítoszok többnyire harci fejszéről beszélnek (amely visszatér eldobójához, mint a bumeráng), amellyel Thor megöli a Jütunokat. A kalapács éppoly jellegzetes fegyvere Thornak, mint a dárda Odinnak (Odin, az arisztokratikus), a kard Tyrnek. Az óriások igyekeznek elrabolni a kalapácsot (vagy elérni azt, hogy Thor a kalapács és az erőt adó öv nélkül menjen el országukba). Az alap közös: a mennydörgést keltő szerszámot kívánják elrabolni a démonok, s ez a motívum megvan a finn és az észt folklórban is. Thor kecskéinek a neve (Tanngniostr és Tanngrisnir) fogcsikorgatást jelent, s egyértelműen utal a vihar jelenségére is, a kecske azonban a vegetációhoz kapcsolódik. A Próza-Eddában a kecskék nemcsak „lóként” szolgálják Thort, hanem a kiapadhatatlan táplálékforrást is jelentik. Thor, ha este nyugovóra tér, megöli, és vacsorára megsüti a kecskéket, majd érintetlenül hagyott csontjaikból új életre támasztja fel őket. Amikor Tjálfi és húga, Röszka, akiknél Thor megszáll, húst vacsorázik, Tjálfi megsérti a tilalmat, és rágni kezdi a csontot. Ettől Thor egyik kecskéje némileg megnyomorodik. Kárpótlásul Tjálfi és húga kénytelen volt Thor szolgálatába szegődni. Tjálfi gyakran szerepel Thor útitársaként, néha helyette Lokit látjuk, sőt egy alkalommal Tyrt is említik.
Thor a skandináv mitológiában elsősorban kultúrhős, vagy Midgardot (az emberek világát) és Asgard (az istenek égi lakhelyét) védelmező dalia, aki az óriások ellen küzd. Ellenfele a világkígyónak, Jörmungandnak. Így tehát egyszerre teljesít hadi funkciókat. Ezáltal megszemélyesíti a felfegyverzett népet, szemben Odinnal (Odin, az arisztokratikus), aki a hivatásos hadak pártfogója.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés